Hol vagy BIO NO-TILL mezőgazdaság?

Bio no-till mezőgazdaság – a fogalom ritka vendég a mezőgazdaságban. Bár a regeneratív irányzat egyre népszerűbb, és a no-till technológia évtizedek alatt bizonyította talajmegújító erejét, a bio rendszerrel való ötvözése csak komoly kompromisszumokkal működik.

A regeneratív gazdálkodás és a no-till sikeressége

A regeneratív mezőgazdaság szerencsére elterjedőben van és képes megoldásokat adni a lepusztult talajok helyreállítására. A no-tillben termelő, takarónövényeket alkalmazó és vegyszeres gyomkontrollt használó gazdaságok évtizedek óta működnek és olyan eredményeket értek el, ami előtte nem volt ismert/elfogadott. Ők megtöbbszörözték a termőföldjük szervesanyagtartalmát.

Ennek a jelentőségét a fenti talajdegradációs képpel lehet talán a legjobban érzékeltetni. Ilyen és ehhez hasonló talajok voltak Magyarországon. Ezek szerint lehetne ismét humuszban gazdag termőföld hazánkban? A válasz: IGEN!

Viszont vannak a termesztésben nem megkerülhető elemek, amire az öko termelés jelenleg nem tud, vagy akar megoldásokat találni.

Ezek az elemek:

1. folyamatos talajtakarás; (ez talajmunkával nyilván nem jön létre)
2. minimális talajbolygatás; (a minimális alatt a direktvetés, vagy strip-till a még elfogadható minimum)
3. növényi diverzitás; (ezt monokultúrás, például búza utáni takarónövény keverékkel lehet megoldani)
4. élő növények és gyökerek 365 napon keresztül; (haszonnövény + takarónövény minél hosszabb ideig)
5. az állatállomány integrációja. (legelő állatokat a termőtájba!)

A regeneratív mezőgazdaság a gyomkontrollt vegyszeresen oldja meg, az ökológiai rendszerben ez nem járható út, így talajmunkával gyéríti azok állományát. Ezért az 5 elemből az első kettő nem teljesül, de a negyedik is megszakadhat amennyiben a talajbolygatás túl agresszív, például szántás esetén.

Termelési szokások és a természetes folyamatok szembenállása

A modern mezőgazdaságban egyéves növényeket termesztünk, hazánkban főleg kalászosokat, kukoricát és napraforgót. Ezt monokultúrában tesszük. Tehát más növények jelenléte a termesztési ciklusban nem kívánatos, mert csökkenti a fő növényünk termését. Ezek a termesztett növények a szukcessziós folyamatok elején találhatók, tehát a szántóföldi gazdálkodás során állandóan a természeti folyamatok ellen küzdünk.

Ezt többféleképp is meg lehet tenni: talajmunkával, vegyszerrel, kaszálással, zúzással, legeltetéssel. Balról jobbra haladva ezek a beavatkozások a talajélet és a szukcesszió szempontjából egyre kevésbé agresszívak. A talajban élő gombák nem bírják a talajmunkát, ezért a szántás baktérium domináns irányba taszítja vissza a termőföldet.

A vegyszer és a kaszálás/zúzás nem nyúl bele ennyire a szukcessziós folyamatokba, sőt bizonyos mértékig engedik azt gombás irányba elmozdulni.

Gyakorlati példa: kalászos vetés és gyomprobléma

Nézzük, hogy ez miként néz ki a gyakorlatban. Ősszel direktvetéssel elvetjük a magasabb szárú kalászost. A példa kedvéért feltételezzük, hogy ez egy kedvező év és nem szükséges gyomkontroll az állományban. A vetett búza elnyomja a kelő növényeket. Az aratásig tiszta marad a tábla és utána tarlón megjelennek az évelő és egyéves melegkedvelő gyomok.

Ilyenkor jönnek a bajok. A hagyományos gazdálkodás esetén ilyenkor általában gyomirtóval védekeznek, az ökóban pedig talajmunkával. A sekély talajmunka szaporítja a tarackos gyomokat, ezért a sok-sok évtizede bevált szántáshoz lehet fordulni.

A talajmunka eróziós problémákkal is jár, ezt az alábbi videó jól mutatja:

Az M1-es autópályán történt tragikus tömegbaleset is az intenzív talajmunkák miatt bekövetkezett porvihar miatt jött létre.

Ezek szerint a gyomirtózott no-till mezőgazdaság sokkal fenntarthatóbb, mint a szántásos öko? Egyértelműen igen és sokkal kevesebb üzemanyagot használ fel hektáronként.

Miért nem terjed el a bio no-till nagy léptékben?

A fent felsorolt okok miatt nem látunk nagy léptékben bio no-till kezdeményezéseket. Csak kis gazdaságokban, sok élőmunkaerő felhasználásával láthatunk pozitív példákat és az is inkább intenzív zöldség, gyümölcstermesztésre koncentrál.

Nem is várható, hogy nagyobb léptékben elterjedjen? Jelen termelési szokásokat elnézve személy szerint nem hiszem. Pedig már régóta kitalálta a természet a bio no-tillt, amit úgy hívnak, hogy legelő.

Megfelelően szakaszolt legeltetés esetén a talaj szerves széntartalmát így tudjuk a leggyorsabban növelni. Hisz ilyenkor a talajegészség összes lényeges elemének megfelel a gazdálkodás.

Magyarország természeti adottságai alapján sokkal alkalmasabb a legeltetéses állattartásra, mint a jelenlegi erőszakkal fenntartott gabonabányás hasznosításra. Ezt érdemes elfogadni és tájléptékben gondolkodni.

Nem akar / nem tud

Ez volt az a rész, amikor az ökológiai gazdálkodás nem akar alkalmazkodni, most pedig következzen az, amikor egyszerűen még nem tud. A jelenlegi technológiai fejlettség mellett ugyanis nem áll rendelkezésre hatékony megoldás a gyomprobléma kezelésére. Ezen a téren a jövőben a gyomláló robotok elterjedése hozhat áttörést.

Az ilyen és ehhez hasonló robotokról már több éve keringenek videók, de az igazi áttörés még nem történt meg. Pedig nagyon sok lehetőség megnyílna, ha elterjednének. Könnyedén lehetne több kultúrát termeszteni (mivel a kamera felismeri a növényeket) és a monokultúrától végre eltérni.

Még nincs a spájzban – de jöhet

A BIO NO-TILL és ezért a REGENERATÍV BIO gabona termelés még nincs a spájzban, remélem ez a közeljövőben változni fog.

Addig viszont, amennyiben ragaszkodunk a szántóföldi növények termesztéséhez, a kevés gyomirtószer sokkal jobb, mint a talajmunka.