Hogyan javítható a talaj a regeneratív mezőgazdaság segítségével?

A levegő szén-dioxid tartalmát hatékonyan csökkenthetjük a regeneratív mezőgazdaság gyakorlatával, miközben a területünk széntartalmát növelhetjük. Fontos megjegyezni, hogy az erre irányuló mezőgazdasági gyakorlatok esetén a biológia segítségével érünk el eredményeket.

Az erőgépekkel elvégzett munka a kötelező rossz, így ezen folyamatok csökkentésére kell törekedni. A minimális bolygatástól (maximum 8 cm mélység) kell eljutni a csak a vetés esetén történő talajbolygatásig (a vetőgép kizárólag a magárkot nyitja, majd a magelhelyezést követően visszazárja, ez a no-till technológia).

Röviden a regeneratív mezőgazdaságról

A regeneratív mezőgazdaság a természetes folyamatokra épít, olyan gazdálkodási elvek és gyakorlatok rendszere, amely növeli a biológiai sokféleséget, elősegíti a talaj szervesanyag-tartalmának növekedését és javítja a vízháztartást.

Ezzel a megközelítéssel minimalizáljuk a talaj bolygatását, elősegítjük a szervesanyagok természetes beépülését, és csökkentjük a vegyszerek használatát.

A regeneratív mezőgazdaság nemcsak a termőföldek egészségét javítja, hanem hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez is, hiszen növeli a szénmegkötés hatékonyságát, miközben fenntartható módon termel egészséges élelmiszert.

A regeneratív mezőgazdaság jelentése tehát a természetes ökológiai folyamatok helyreállítása és fenntartása a mezőgazdasági tevékenységek során, hogy hosszú távon is fenntartható és egészséges rendszert alakítsunk ki.

Az egyensúly helyreállításának sürgető szükségessége

Hans Joachim Schellnhuber modellje is rávilágít arra a kritikus helyzetre, amely a föld szénszivacsának sürgős regenerálását követeli meg. Ez a szénszivacs alapvető szerepet játszik a vízciklusok szabályozásában, amelyek az aridifikációval, más néven elsivatagosodással együtt az éghajlatváltozás fő mozgatórugói.

A megtört vízciklusok hozzájárulnak a klímaváltozás súlyosbodásához, amit Magyarországon is egyre inkább tapasztalhatunk 2024-ben. A súlyos szárazságot egyre nehezebb lesz visszafordítani, ezért kiemelten fontos, hogy minél előbb cselekedjünk, és működőképes modellek alapján kezdjünk el dolgozni.

Erről Kökény Attila, a hazai talajmegújító gyakorlatok szakértője is ír több nagyon jól összerakott cikkében.

A regeneratív mezőgazdaság a természet mintáit követi, helyes alkalmazása növeli a talaj szervesanyag-tartalmát és javítja annak vízháztartását. Az évek során felhalmozott hazai és külföldi tapasztalatok alapján érdemes a megfelelő mezőgazdasági gyakorlat irányába elmozdulni.

Az intenzív talajművelés rendkívül káros, és még jelentős mennyiségű szervestrágyával sem növeli hatékonyan a talaj széntartalmát. Azért említettem ezt, mert sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy az alászántott állati trágyával javítják a talajukat, és emiatt ragaszkodnak ehhez a helytelen gyakorlathoz. A rendelkezésre álló szervestrágya mennyisége ráadásul már eleve nagyon kevés az állattenyésztés visszaszorulása miatt.

Fontos megérteni, hogy a talajt a benne lévő élővilág képes javítani. A szántás azonban erőteljesen pusztítja ezt az élővilágot. A gombák például kifejezetten érzékenyek a bolygatásra. A talaj szénmegkötése, azaz javulása, mikrobiális aktivitás nélkül nem valósulhat meg. Csak egy bizonyos szintű fajgazdagság és egyedsűrűség elérése után indul be a talaj regenerációja.

A talaj mikrobiális életének szerepe a szénmegkötésben

A regeneratív mezőgazdaság gyakorlatában számos módszer segíti a talaj regenerálódását, például a holisztikus legeltetés és a holisztikus gazdálkodás. Ezek a technikák nemcsak a talaj egészségét támogatják, hanem a szénmegkötést is fokozzák, hozzájárulva a fenntarthatóbb mezőgazdasági rendszerek kialakításához.

A talajban található hat különböző azonosítható komponens között jól meghatározott arányviszonyok állnak fenn, amelyeket a talaj mikrobiális aktivitása szintetizál és szabályoz. Ebből a szoros kapcsolatból könnyen megérthető, hogy a szénmegkötés intenzitása, hatékonysága és mennyisége közvetlenül függ a mikrobiális populációk jelenlététől és aktivitásától.

Ahogy a mikrobiális aktivitás nő, javul a talaj egészsége és termékenysége, ami hosszú távon fenntartható mezőgazdasági rendszereket eredményez.

Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a talaj szervesanyag-tartalmának nagy részét a bomló és még bomlásnak nem indult szervesanyagok alkotják. A talaj javulását és a szervesanyag beépülését leginkább a minél nagyobb és változatosabb mikrobiális élet ösztönzi. Számukra pedig a legfontosabb tényező a – legalsó sorban található – vízben oldható szerves szén, mint például a cukor.

A talaj stabil szervesanyag-tartalma és a tápanyagok aránya

A talajban található stabil szervesanyag-tartalom az idővel bomlásnak induló, nem stabil szerves anyagokból alakul ki. Az évelő növények, például a fák gyökértömege hektáronként jóval kisebb, mint a fűféléké vagy esetünkben a termesztett egynyári növényeké.

A fák évelők, így gyökereik nem bomlanak le minden évben, ellentétben az egynyári növényekkel. Ennek következtében a szerves anyagok inkább a fákban kötődnek meg, nem pedig a talajba jutnak vissza, ami magyarázza, hogy a rétek és legelők szervesanyag-tartalma miért magasabb az erdőkénél.

A magas szervesanyag-tartalmú talajok kiváló kationcserélő képességgel rendelkeznek, ami megkönnyíti a növények számára a tápanyagok felvételét. Bár Magyarországon még kevésbé elterjedt az ilyen típusú vizsgálat, a talaj minőségének ismeretében bizonyos ökölszabályok alapján nagyjából megállapítható a kationcsere kapacitás. Például:

• Homokos vályogtalaj: 4-8 mgeé/100 g
• Vályogtalaj: 9-16 mgeé/100 g
• Agyagtalaj: 16+ mgeé/100 g

A talaj tápanyag-egyensúlyának fenntartása érdekében rendkívül fontos a megfelelő kalcium-, magnézium- és káliumszint, valamint ezek megfelelő aránya. A magnézium a talajrészecskéket összehúzza, míg a kalcium éppen ellenkező hatást vált ki. Ezért homokos talajok esetében több magnéziumra van szükség, míg kötött agyagos talajokon a magasabb kalcium arány a kedvezőbb. Például:

Ideális Ca:Mg arány:

• Homokos talaj: 4-5:1
• Vályogtalaj: 7:1
• Agyagtalaj: még magasabb kalcium arány szükséges

Ideális Ca:K arány:

• Homokos talaj: 65:18:4
• Vályogtalaj: 14:1
• Agyagtalaj:

Ideális Ca:Mg:K – kationok aránya:

• Homokos talaj: 65:18:4
• Vályogtalaj: 70:12:4
• Agyagtalaj: 76:10:4

Ezen arányok ismerete kulcsfontosságú a megfelelő talajjavítási módszerek kiválasztásához. A hiányzó tápanyagokat gyakran biológiai módszerekkel, általában folyékony formában juttatjuk be.

A konvencionális gazdálkodás esetén legtöbb esetben műtrágyaszóróval juttatják ki a szilárd műtrágyát, amit munkagéppel dolgoznak be a talajba. Ez minimálművelés esetén megoldható, de a no-till rendszerben nem. Ami ugyan egy kisebb hátrány, de eltörpül a rendszer számos előnye mellett.

A nitrogén – mint a legfontosabb elemünk – formája attól függ, hogy a talajélet gombás vagy bakteriális irányba tolódik el: ammónium (gomba) vagy nitrát (baktérium). A műtrágyák jellemzően nitrátosak, és túlzott használatuk gátolja a gombák felszaporodását. A túl nagy dózisú kijuttatás káros lehet a talajélet szempontjából, ezért érdemes kisebb adagokban, többször kijuttatni a nitrogént. Általában a 30 kg/ha hatóanyagú dózis még elfogadható.

A két másik makroelem, a foszfor és kálium esetében a 200 mg/kg szint elérése reális cél lehet a gazdálkodók számára.

A talajvizsgálatok mellett ma már több lehetőség áll rendelkezésre a növények állapotának évközi felmérésére és az esetleges hibák kijavítására, mint például az NDVI (normalizált vegetációs index), levélminta-elemzés és növényi nedv analízis.

Az egészséges talajok kulcsa: a regeneratív mezőgazdaság

A talaj szervesanyag-tartalmának növelésével és a mikrobiális élet támogatásával olyan fenntartható rendszert hozhatunk létre, amely hosszú távon biztosítja a mezőgazdasági területek egészségét. Ezáltal nemcsak a terményeink válnak ellenállóbbá és táplálóbbá, hanem táplálékunk is egészségesebb lesz.

Az ilyen törekvéseket támogató szervezetek, mint például a Talajmegújító Gazdák Egyesülete, fontos szerepet játszanak a gazdák számára a regeneratív módszerek terjesztésében és alkalmazásában.

A döntés és a cselekvés a mi kezünkben van.