A levegő szén-dioxid tartalmát hatékonyan csökkenthetjük a regeneratív mezőgazdaság gyakorlatával, miközben a területünk széntartalmát növelhetjük. Fontos megjegyezni, hogy az erre irányuló mezőgazdasági gyakorlatok esetén a biológia segítségével érünk el eredményeket.
Az erőgépekkel elvégzett munka a kötelező rossz, így ezen folyamatok csökkentésére kell törekedni. A minimális bolygatástól (maximum 8 cm mélység) kell eljutni a csak a vetés esetén történő talajbolygatásig (a vetőgép kizárólag a magárkot nyitja, majd a magelhelyezést követően visszazárja, ez a no-till technológia).
Röviden a regeneratív mezőgazdaságról
A regeneratív mezőgazdaság a természetes folyamatokra épít, olyan gazdálkodási elvek és gyakorlatok rendszere, amely növeli a biológiai sokféleséget, elősegíti a talaj szervesanyag-tartalmának növekedését és javítja a vízháztartást.
Ezzel a megközelítéssel minimalizáljuk a talaj bolygatását, elősegítjük a szervesanyagok természetes beépülését, és csökkentjük a vegyszerek használatát.
A regeneratív mezőgazdaság nemcsak a termőföldek egészségét javítja, hanem hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez is, hiszen növeli a szénmegkötés hatékonyságát, miközben fenntartható módon termel egészséges élelmiszert.
A regeneratív mezőgazdaság jelentése tehát a természetes ökológiai folyamatok helyreállítása és fenntartása a mezőgazdasági tevékenységek során, hogy hosszú távon is fenntartható és egészséges rendszert alakítsunk ki.
Az egyensúly helyreállításának sürgető szükségessége
Hans Joachim Schellnhuber modellje is rávilágít arra a kritikus helyzetre, amely a föld szénszivacsának sürgős regenerálását követeli meg. Ez a szénszivacs alapvető szerepet játszik a vízciklusok szabályozásában, amelyek az aridifikációval, más néven elsivatagosodással együtt az éghajlatváltozás fő mozgatórugói.
A megtört vízciklusok hozzájárulnak a klímaváltozás súlyosbodásához, amit Magyarországon is egyre inkább tapasztalhatunk 2024-ben. A súlyos szárazságot egyre nehezebb lesz visszafordítani, ezért kiemelten fontos, hogy minél előbb cselekedjünk, és működőképes modellek alapján kezdjünk el dolgozni.
A regeneratív mezőgazdaság a természet mintáit követi, helyes alkalmazása növeli a talaj szervesanyag-tartalmát és javítja annak vízháztartását. Az évek során felhalmozott hazai és külföldi tapasztalatok alapján érdemes a megfelelő mezőgazdasági gyakorlat irányába elmozdulni.
Az intenzív talajművelés rendkívül káros, és még jelentős mennyiségű szervestrágyával sem növeli hatékonyan a talaj széntartalmát. Azért említettem ezt, mert sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy az alászántott állati trágyával javítják a talajukat, és emiatt ragaszkodnak ehhez a helytelen gyakorlathoz. A rendelkezésre álló szervestrágya mennyisége ráadásul már eleve nagyon kevés az állattenyésztés visszaszorulása miatt.
Fontos megérteni, hogy a talajt a benne lévő élővilág képes javítani. A szántás azonban erőteljesen pusztítja ezt az élővilágot. A gombák például kifejezetten érzékenyek a bolygatásra. A talaj szénmegkötése, azaz javulása, mikrobiális aktivitás nélkül nem valósulhat meg. Csak egy bizonyos szintű fajgazdagság és egyedsűrűség elérése után indul be a talaj regenerációja.
A talaj mikrobiális életének szerepe a szénmegkötésben
A regeneratív mezőgazdaság gyakorlatában számos módszer segíti a talaj regenerálódását, például a holisztikus legeltetés és a holisztikus gazdálkodás. Ezek a technikák nemcsak a talaj egészségét támogatják, hanem a szénmegkötést is fokozzák, hozzájárulva a fenntarthatóbb mezőgazdasági rendszerek kialakításához.
A talajban található hat különböző azonosítható komponens között jól meghatározott arányviszonyok állnak fenn, amelyeket a talaj mikrobiális aktivitása szintetizál és szabályoz. Ebből a szoros kapcsolatból könnyen megérthető, hogy a szénmegkötés intenzitása, hatékonysága és mennyisége közvetlenül függ a mikrobiális populációk jelenlététől és aktivitásától.
Ahogy a mikrobiális aktivitás nő, javul a talaj egészsége és termékenysége, ami hosszú távon fenntartható mezőgazdasági rendszereket eredményez.
Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a talaj szervesanyag-tartalmának nagy részét a bomló és még bomlásnak nem indult szervesanyagok alkotják. A talaj javulását és a szervesanyag beépülését leginkább a minél nagyobb és változatosabb mikrobiális élet ösztönzi. Számukra pedig a legfontosabb tényező a – legalsó sorban található – vízben oldható szerves szén, mint például a cukor.
A talaj stabil szervesanyag-tartalma és a tápanyagok aránya
A talajban található stabil szervesanyag-tartalom az idővel bomlásnak induló, nem stabil szerves anyagokból alakul ki. Az évelő növények, például a fák gyökértömege hektáronként jóval kisebb, mint a fűféléké vagy esetünkben a termesztett egynyári növényeké.
A fák évelők, így gyökereik nem bomlanak le minden évben, ellentétben az egynyári növényekkel. Ennek következtében a szerves anyagok inkább a fákban kötődnek meg, nem pedig a talajba jutnak vissza, ami magyarázza, hogy a rétek és legelők szervesanyag-tartalma miért magasabb az erdőkénél.
A magas szervesanyag-tartalmú talajok kiváló kationcserélő képességgel rendelkeznek, ami megkönnyíti a növények számára a tápanyagok felvételét. Bár Magyarországon még kevésbé elterjedt az ilyen típusú vizsgálat, a talaj minőségének ismeretében bizonyos ökölszabályok alapján nagyjából megállapítható a kationcsere kapacitás. Például:
Homokos vályogtalaj: 4-8 mgeé/100 g
Vályogtalaj: 9-16 mgeé/100 g
Agyagtalaj: 16+ mgeé/100 g
A talaj tápanyag-egyensúlyának fenntartása érdekében rendkívül fontos a megfelelő kalcium-, magnézium- és káliumszint, valamint ezek megfelelő aránya. A magnézium a talajrészecskéket összehúzza, míg a kalcium éppen ellenkező hatást vált ki. Ezért homokos talajok esetében több magnéziumra van szükség, míg kötött agyagos talajokon a magasabb kalcium arány a kedvezőbb. Például:
Ideális Ca:Mg arány:
Homokos talaj: 4-5:1
Vályogtalaj: 7:1
Agyagtalaj: még magasabb kalcium arány szükséges
Ideális Ca:K arány:
Homokos talaj: 65:18:4
Vályogtalaj: 14:1
Agyagtalaj:
Ideális Ca:Mg:K – kationok aránya:
Homokos talaj: 65:18:4
Vályogtalaj: 70:12:4
Agyagtalaj: 76:10:4
Ezen arányok ismerete kulcsfontosságú a megfelelő talajjavítási módszerek kiválasztásához. A hiányzó tápanyagokat gyakran biológiai módszerekkel, általában folyékony formában juttatjuk be.
A konvencionális gazdálkodás esetén legtöbb esetben műtrágyaszóróval juttatják ki a szilárd műtrágyát, amit munkagéppel dolgoznak be a talajba. Ez minimálművelés esetén megoldható, de a no-till rendszerben nem. Ami ugyan egy kisebb hátrány, de eltörpül a rendszer számos előnye mellett.
A nitrogén – mint a legfontosabb elemünk – formája attól függ, hogy a talajélet gombás vagy bakteriális irányba tolódik el: ammónium (gomba) vagy nitrát (baktérium). A műtrágyák jellemzően nitrátosak, és túlzott használatuk gátolja a gombák felszaporodását. A túl nagy dózisú kijuttatás káros lehet a talajélet szempontjából, ezért érdemes kisebb adagokban, többször kijuttatni a nitrogént. Általában a 30 kg/ha hatóanyagú dózis még elfogadható.
A két másik makroelem, a foszfor és kálium esetében a 200 mg/kg szint elérése reális cél lehet a gazdálkodók számára.
A talajvizsgálatok mellett ma már több lehetőség áll rendelkezésre a növények állapotának évközi felmérésére és az esetleges hibák kijavítására, mint például az NDVI (normalizált vegetációs index), levélminta-elemzés és növényi nedv analízis.
Az egészséges talajok kulcsa: a regeneratív mezőgazdaság
A talaj szervesanyag-tartalmának növelésével és a mikrobiális élet támogatásával olyan fenntartható rendszert hozhatunk létre, amely hosszú távon biztosítja a mezőgazdasági területek egészségét. Ezáltal nemcsak a terményeink válnak ellenállóbbá és táplálóbbá, hanem táplálékunk is egészségesebb lesz.
Az ilyen törekvéseket támogató szervezetek, mint például a Talajmegújító Gazdák Egyesülete, fontos szerepet játszanak a gazdák számára a regeneratív módszerek terjesztésében és alkalmazásában.
A cikkemben elsősorban a min-till és no-till termesztési rendszerekhez szeretnék hasznos megoldásokat ajánlani az integrált növényvédelem területén. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy sokan a hagyományos talajművelés esetén sem választanak megfelelő módszereket, ami súlyos tízezres veszteségeket okoz hektáronként.
A szántás elhagyásával jelentősen csökkenthető a környezeti terhelés, mivel így számottevően mérséklődik a hektáronkénti üzemanyag-fogyasztás. A klasszikus növényvédelem a forgatásos, “intenzív” műveléshez lett kifejlesztve. Az intenzív kifejezést idézőjelben használtam, mivel bár költségvetés és anyagforgalom szempontjából intenzív, a regeneratív mezőgazdálkodás szempontjából ugyanúgy nem fenntartható és káros.
Költségek kalkulációja és alapvető fogalmak
A cikkben hektáronkénti költségeket fogok bemutatni, amelyek bérmunka árakkal lettek kalkulálva. Fontos, hogy a költségvetés tervezésénél bérmunka árakat használjunk, különben nem vesszük figyelembe saját munkánk és a gépek amortizációs költségeit, ami torzíthatja a jövedelmezőségről alkotott képet.
Mielőtt belekezdenénk, érdemes tisztázni néhány alapvető fogalmat. Ezeket összegyűjtöttük a talajmegújító gazdák honlapján. Fontos megjegyezni, hogy a talaj föntről épül lefelé, és a bolygatás ennek a természetes folyamatnak nem tesz jót.
Takarónövények használata a monokultúrában
Talajépülés szempontjából az ideális gazdálkodási gyakorlat a no-till. Magyarországon azonban jelenleg a min-till művelési rendszert ajánlom. Ennek alkalmazásával talajtípustól függően 1-5 év alatt fokozatosan átállhatunk a no-till rendszerre. Azonnali váltás a csak vetés, permetezés és aratás rendszerére rendkívül kockázatos, ezért semmiképp sem javaslom.
Bár a monokultúra nyilvánvalóan nem az ideális állapot, de jelenleg ez a leghatékonyabb módszer a termelésben, és a gépesítésünk is ehhez van igazítva. A helyzet javítása érdekében javaslom a két fő növény között takarónövények vetését. Különösen az őszi-tavaszi és tavaszi-tavaszi vetéskombinációkat ajánlom, mivel az őszi-őszi fővetés közötti időszak rövid és kockázatos.
Takarónövények kiválasztása és alkalmazása: Gyakori Hibák
A takarónövények megválasztása és vetésforgóba illesztése során gyakran találkozom hibákkal. Íme néhány példa:
Olajretek és mustár kombinációja: Bár ez a kombináció elterjedt és a jogszabályoknak is megfelel, nem ideális választás, ugyanis a repce kártevőit szaporítja. Érdemes több növénycsaládból kiválogatni a növényeket. Ebben az esetben ez nem történt meg. Kerüljük az ilyen „megúszós” megoldásokat.
Nem kifagyó pillangósok napraforgó elé: Ez különösen problémás lehet, ha Imazamoxra nemesített napraforgót vetünk. Mivel a pillangósok gyomirtó hatóanyaga is Imazamox, így használata nem lesz hatékony, nem fogja kiirtani.
Glifozát használata vetés előtt: Bár használható a takarónövények terminálására, nem ajánlom, mivel a március-áprilisi hidegben a hatóanyag lassan működik, és akár három hét is eltelhet, amíg hat. Jobb megoldás lehet a 2,4-D hatóanyag vagy a sekély talajmunka.
Gyommentesítés sikertelensége: Ha nem sikerül a gyommentesítés, és IMI napraforgót használunk, vegyszeresen nem sok mindent tehetünk. Ez egy komoly tervezési hiba, amiért nem a takarónövény a felelős. Tribenuron-metillel hatékony gyomirtást érhetünk el. Tehát vetőmagválasztással lehetséges a nem kifagyó pillangósok integrálása a takarónövény keverékekbe.
Ezek a példák is jól mutatják, hogy a legfontosabb a gondos tervezés, több évre előre. A takarónövények a rendszer fontos részei, melyek csak akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha nem csupán a jogszabályi kötelezettségeknek próbálunk megfelelni. Ha csak a kötelező jogszabály miatt vetünk egy akármilyen keveréket az egy hibás gyakorlat! A rossz kombinációk és nem megfelelő időzítés súlyos anyagi károkat okozhatnak.
Tudatos tervezés és hatékony vegyszeres növényvédelem
A több éves tervezés kulcsfontosságú a költségek minimalizálása szempontjából, és ez a növényvédelemre is érvényes. A növényvédő szerek vásárlása és alkalmazása tudatosabb megközelítést igényel. Sok esetben nem merülnek fel jelentős változók, és mégis gyakran tapasztalható, hogy halogatjuk a gyomirtó beszerzését. Mint növényorvos, ezt különösen nem értem, hiszen jelenleg nagyon kevés olyan kultúrát termesztünk, amely ne igényelne gyomirtást.
A halogatás gyakran kapkodáshoz vezet, ami megkésett kezelést és nem megfelelő termék kiválasztást eredményez. Ez pedig a hatékonyság csökkenéséhez és anyagi veszteséghez vezet. A várható kezelési idő és a fenológiai fázisok is jól tervezhetők, hiszen a vetés időpontja is ismert. Én igyekszem olyan hatóanyagokat összeválogatni, amelyek viszonylag rugalmasan felhasználhatóak, mivel nem minden tényezőt tudunk befolyásolni a termesztés során.
A vetés után, kelés előtti gyomirtók esetében azonban fontos a bemosó csapadék megléte a hatékony működéshez, ami az utóbbi pár évben nem mindig volt elegendő. Ilyenkor figyelembe kell venni a talaj hőmérsékletét és nedvességét, és elvethetünk, ha a talaj elég nedves, vagy várhatunk egy csapadékosabb időszakra.
Növényvédő szerek használata és kijuttatása: Tippek és Hiányosságok
Termékek és gyártók nevét nem szeretnék a cikkben említeni, viszont összegeket és hatóanyagokat igen. Ki lehet találni melyik termékekről írtam, ha valaki veszi a fáradtságot. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy nem vagyok egyik gyártó, vagy kereskedő képviselője sem.
A növényvédelmi kezelések során az úgymond „szakmérnöki dózist” szoktuk alkalmazni. Felmerül a kérdés, hogy miért? Mert biztosra megyünk. Hiszen gyakran nem optimális a permetezés technikája, és alacsonyabb dózisok esetén a hatékonyság nem lenne megfelelő.
Milyen hibák fordulhatnak elő a kijuttatás során?
Sajnos több minden. Lássuk a gyakran felmerülő hibákat:
Először is, a nem megfelelő fúvóka és a nyomás miatti rossz fedettség. Az ideális cseppméret kiválasztása jelentősen javíthatja a fedettséget, akár azonos vagy kisebb vízmennyiség mellett is.
A cseppek célba juttatása is fontos, hiszen a túl kisméretű cseppek, bár jó fedettséget biztosítanak, könnyen elsodródhatnak. Tapasztalataim szerint az ideális tartomány körülbelül 200 mikron. A fúvókáknak van egy plusz-mínusz tartománya, amit be kell állítani. Léteznek mechanikus megoldások is, ezeket drónoknál már használják.
A víz minősége is jelentős hatással van a kezelés eredményességére. Ha a víz pH-értéke és keménysége nem megfelelő, az csökkentheti a hatékonyságot. Általában a gyomirtók ideális pH-ja körülbelül 5. De például a glifozát hatóanyag esetében az ideális pH-tartomány 4-5. Magyarországon nehéz volt részletes információkat találni a különböző termékek ideális pH-tartományáról, ezért a haladó szellemiségű gazdák, angol szakirodalom és saját tapasztalatok alapján gyűjtöttem össze az adatokat. Ha nem ismerjük a saját vizünk pH-értékét és keménységét, ezt minél előbb ellenőrizzük. Amíg nem tudjuk pontosan, használhatunk egy ökölszabályt: 1000 liter vízhez 1 kg citromsavat adva a pH-t körülbelül 5-re csökkenthetjük, ami sokkal jobb, mint a semleges vagy enyhén lúgos kiindulási állapot. Itt csak egy példát linkelnék be egy gyártó nevével. Előtte írtam, hogy igyekszem nem reklámozni, de most kivételt teszek, mert szemléltetni szeretném, hogy külföldön mennyivel több információt kapnak a gazdák: https://cropscience.bayer.co.uk/roundup-hub/best-practice-information-water-quality/
A kijuttatás technológiájában számos finomabb részlet is létezik, amelyről szívesen írok egy másik cikkben. Most csak arra akartam rávilágítani, hogy a gyártók rendelkeznek hasznos információkkal, amelyek gyakran nem jutnak el a felhasználókhoz.
Kértem már hatékonyságvizsgálati és fitotoxicitási eredményeket, de nem kaptam választ. Pedig a növényvédő szerek engedélyezéséhez ezeket a kísérleteket kultúránként el kell végezni, tehát az információk rendelkezésre állnak.
A világ más részein a növényvédőszer gyártóknak rengeteg min-till és no-till eredményeik vannak, de ezek az információk hozzánk sajnos nem jutnak el.
Kép forrása: Agrosol 2000 Kft.
Tervezett növényvédelem
A cikk második felében kultúrnövényekre lebontva szeretném bemutatni, hogy milyen növényvédelmi megoldásokat érdemes alkalmazni. Mielőtt részletesen ismertetném az egyes kultúrák esetében javasolt készítményeket és azok költségeit, fontos megjegyezni, hogy az általam használt árak az https://www.agroyal.hu/arlistak weboldalról származnak.
Nagyon pozitívnak tartom, hogy az árlista szabadon elérhető, így nem kell hosszadalmasan keresgélni a termékek árait. A weboldalon forgalmazott termékek versenyképes áron érhetők el, és a keresőfelület is jól használható.
A növényvédelem során elsődleges jelentősége van a gyomirtásnak, különösen a talajépítés szempontjából, mivel ez a beavatkozás okozza a legkevesebb káros hatást. A rovarölő és gombaölő szerek használata viszont nagyobb környezeti terhelést jelenthet.
A gombaölő-, és rovarölőszeres kezelések lehetnek tervszerűek vagy eseti jellegűek (azaz csak fertőzés esetén kerülnek bevetésre). Az átállás kezdeti szakaszában javaslom a tervszerű, fenológiai fázisokhoz igazított beavatkozásokat. Ahogy azonban a talajökológia helyreáll és megerősödik, fokozatosan áttérhetünk az eseti kezelésekre, azaz csak akkor avatkozunk be, ha valóban szükséges.
Kultúrnövényekre szabott növényvédelmi stratégiák
Kultúránként vegyük végig az ajánlott technológiákat és azok költségvetését.
Kalászosok növényvédelme
A kalászos min-till és no-till növényvédelmi technológiák nagymértékben nem térnek el a hagyományos módszerektől. A hatóanyagok és termékek megfelelő megválasztásával hatékony és költségtakarékos megoldások alkalmazhatók. A megfelelő beállításokkal és fajtaválasztással a javasolt dózisok alsó határán is eredményesek lehetünk, ami további megtakarítást eredményez.
Ha azonban ennél is alacsonyabb dózist alkalmazunk, az már nem engedélyezett, és „fekete” technológiává válik. Bár így is elérhetünk jó eredményeket, de ez csak egy sokadik lépés eredménye lehet, amit én nem ajánlhatok, mivel nem engedélyezett.
Gyomirtás
Széltippan fertőzés esetén szulfoszulfuron hatóanyagú őszi gyomirtásra van szükség, amelynek költsége körülbelül 7 600 Ft/ha. Egyéb esetekben kora tavaszi gyomirtást javaslok, metszulfuron-metil, tifenszulfuron-metil, fluroxipir és piraflufen-etil hatóanyagokkal, 7 300 Ft/ha költségen.
A tribenuron-metil hatóanyagot sokan használják kalászosok gyomirtásában, és az Agroyal keresőjében megtalálható, hogy ez hektáronként 2 300 Ft költséget jelenthet. Ez a megoldás hatékony és spórolni is tudunk vele, de én inkább – a kis árkülönbözet és a sokkal jobb hatásfok miatt – a fent említett kombinációt javaslom, mivel később a napraforgóban szeretném használni ezt a hatóanyagot.
Árpa és tritikálé esetén bizonyos években a jól beállt állomány lenövi a gyomokat, így a gyomirtás megúszható, de az évelő kétszikű gyomok elleni védekezés még így is kifizetődő lehet, hiszen alacsony költséggel hatékony eredményt érhetünk el.
Gombaölőszeres kezelés
Gombaölőszeres kezelésként a fluxapiroxad-os csávázást javaslom, így a kora tavaszi kezelés elhagyható, amelynek költsége 47 500 Ft/tonna. Érdemes csíraszámra vetni a magokat, nem pedig a megszokott kg/ha alapú vetéssel.
A gombaölőszeres kezelést érdemes a zászlóslevél kiterülése után, kalászhányás elejére időzíteni. Ez természetesen az időjárástól és a fertőzés mértékétől függ, de egy tervezetként most így számolhatunk.
A drágább termékek költsége 20 000 Ft/ha felett van, míg olcsóbb, tebukonazol hatóanyagú készítményekkel ez 10 000 Ft/ha alá csökkenthető. De én ezt a hatóanyagot inkább kalászvédelemre ajánlom, mivel nincs zöldítő hatása a növényre. 14 000 Ft/ha áron magas azoxistrobin hatóanyagú gombaölőt javaslok, kalászvédelemre pedig bromukonazol + tebukonazol kombinációt, 11 000 Ft/ha áron.
Tritikálé és árpa esetén a gombaölőszeres kezelés nem feltétlenül szükséges, de búzánál a fuzárium fertőzés veszélye miatt ajánlott.
Rovarölőszeres kezelés
Rovarölőszert vetésfehérítő ellen az első gombaölőszeres kezelés idején érdemes bevetni, mégpedig a lambda-cihalotrin hatóanyagot, amelynek költsége 2 700 Ft/ha, tankeverékben vagy külön menetben. Nem minden évben szükséges, attól függ, hogy a károsítás mértéke meghaladja-e a küszöbértéket.
Kukorica növényvédelme
A kukorica növényvédelmi stratégiája a hatékony gyomirtásra és a helyes időzítésre épül.
Gyomirtás
Alapgyomirtást nem javaslok, mivel kiváló korai poszt- és poszt-emergens készítmények állnak rendelkezésre, amelyekből bőven lehet válogatni. Ajánlom a mezotrion + klomazon kombinációt, amelynek költsége 11 600 Ft/ha. Ennek alkalmazása rendkívül rugalmas, mivel használható vetés után, kelés előtt, valamint a kukorica 1-3 leveles állapotában is. A fiatal gyomnövények különösen érzékenyek erre a kombinációra, és 10-20 mm csapadék mellett tartamhatása is kiváló. Az időzítést a gyomnövények keléséhez vagy a csapadékmennyiséghez is igazíthatjuk.
Az évelő kétszikűek, mint például a mezei acat, ellen azonban ez a kombináció nem elég hatékony. Erős fertőzés esetén a dikamba használatát javaslom 10 000 Ft/ha áron, de ezt csak a főnövény 3 leveles állapotától lehet alkalmazni. Mivel a kukorica kezdeti fejlődése lassú, különösen hűvös időben, ebben a stádiumban rendkívül érzékeny a gyomnyomásra. Ezért nem tanácsos megvárni a 3 leveles állapotot a kétszikű gyomok elleni védekezéshez, mert bár egyes években sikeres lehet, túlságosan kockázatos.
Az egyszikű gyomok ellen 3-7 leveles állapotban védekezhetünk nikoszulfuron, rimszulfuron és foramszulfuron hatóanyagokkal. A rimszulfuront gazdaságosan beszerezhetjük csomagajánlatban, nikoszulfuronnal társítva. A foramszulfuron használatát a magas, 30 000 Ft/ha ára miatt nem ajánlom, hiszen ennyi pénzből teljes védekezést is megvalósíthatunk, és hatékonysága nem jobb a másik két hatóanyagnál. A nikoszulfuron esetében a valamivel drágább OD formulációt javaslom 9 400 Ft/ha áron, az SC formuláció helyett, amely 8 000 Ft/ha.
Fontos megjegyezni, hogy a növényvédőszerek formulációja legalább annyira fontos, mint a hatóanyagok kiválasztása; ezt egy másik cikkben részletesen is kifejtem majd. Itt azonban az olajos diszperziót ajánlom a nikoszulfuron esetében.
A nikoszulfuron és a dikamba jól kombinálható más gyomirtó szerekkel, így dönthetünk úgy is, hogy a kukorica 3 leveles állapota után egy menetben végezzük el a védekezést, egyszerre mindent megtisztítva. Erre számos jó csomagajánlat elérhető több gyártótól 25 000-30 000 Ft/ha áron.
A kukorica betakarítása után, amennyiben az időjárás és a technológia engedi, érdemes takarónövényt vetni, ami az évjárattól és a FAO számtól függően változhat.
Napraforgó növényvédelme
A napraforgó növényvédelmi stratégiájának eltervezésénél fontos tényező, hogy milyen fajtát választunk. A gyomirtás és a további növényvédelmi intézkedések ennek megfelelően alakíthatók ki. A megfelelő gomba- és rovarölőszeres kezelések időben történő elvégzése, valamint a deszikkálás szükségessége is kulcsszerepet játszik a terméshozam optimalizálásában.
Gyomirtás
Itt már az elején meg kell határoznunk, hogy milyen napraforgót fogunk vetni: magas vagy alacsony olajsavas fajtát, imazamox-, tribenuron-metil, vagy hagyományos gyomirtású változatot.
Az imazamoxot nem javaslom, mert nem hatékony a pillangós takarónövények ellen, ha azok nem fagynak ki a vetésig. Emellett a hektáronkénti magas költség, 25 000 Ft/ha, szintén hátrányt jelent a többi technológiával szemben.
Ehelyett inkább a tribenuron-metilt ajánlom, mivel rugalmasabb a felhasználása, a kultúrnövények jobban tolerálják, és az ára is kedvezőbb. Bár a tribenuron-metil-lel akár 2 500 Ft/ha költséggel is dolgozhatunk, fontos megjegyezni, hogy napraforgóban nem engedélyezett, hasonlóan a drónos növényvédelemhez Magyarországon.
Hagyományos gyomirtású napraforgót min-till rendszerben, alapgyomirtással és betervezett 1-2 sorközműveléssel ajánlok. Az alapgyomirtás hatékonysága azonban nagymértékben függ a bemosó csapadéktól, amely nem mindig érkezik meg időben. Ezért javaslom a kedvező árú, flumioxazin hatóanyagú készítményt 10 000 Ft/ha költségen. Bár a parlagfű elleni hatékonysága kissé gyengébb a fluorkloridonéhoz képest, annak viszont 25 000 Ft/ha a költsége. Ha a területen sok a magról kelő egyszikű, akkor s-metolaklór hatóanyaggal 10 000 Ft/ha áron kiegészíthetjük a kezelést.
Gomba-, és rovarölőszeres kezelés
A gombaölőszeres védekezést tervszerűen, egyszer érdemes elvégezni a virágzás kezdetén. Bár sokan elhagyják ezt az egy alkalmat is, én nem javaslom, mivel túl nagy kockázatot rejt magában, különösen addig, amíg nem értünk el megfelelő talajéletet és nem ismerjük kellően a fajtát.
A korai gombaölőt a 6-10 leveles stádiumban nem ajánlom tervszerűen alkalmazni, inkább „tűzoltás” jelleggel, ha szükséges. Ugyanez vonatkozik a rovarölőszeres kezelésre is. A virágzás elején azoxistrobin hatóanyagot használunk 14 000 Ft/ha áron.
Deszikkálás
A betakarítás előtt szükség lehet a deszikkálásra. Bár idén elvileg kérhető volt eseti engedély a Diquat dibromide hatóanyagra, a gyakorlatban ezt nem mindig adták meg, ami megnehezíti a tervezést. A glifozát és a piraflufen-etil hatásfoka nem túl meggyőző.
Alapvetően azt javaslom, hogy a deszikkálást csak akkor alkalmazzuk, ha a gyomirtás nem sikerült megfelelően, illetve nehezen megszáradó napraforgó esetén.
3 főkultúrás termesztés
A három fő növényre alapozott vetésforgó így nézhet ki: kalászos után takarónövény, majd kukorica vetése, a következő évben napraforgó, majd ismét kalászos és körbeértünk a 3 fő kultúrán Magyarországon.
Jól beállt kukoricába nehéz időben kalászost vetni, napraforgó esetében ez nem okoz problémát. Ez egy egyszerűsített példa a három legjellemzőbb növényünkre.
A min-till rendszerből a no-tillre való átállás 3-6 év alatt valósítható meg, talajállapottól és felszereltségtől függően. Fontos, hogy a kukorica legyen az utolsó növény, amit no-till módszerrel vetünk, mivel nagyon érzékeny a nitrogénhiányra, amely egy éretlen talajon biztosan jelentkezni fog.
Záró gondolatok
A növényvédő szerek felhasználásának további csökkentéséről egy következő cikkben fogok írni. Most elsősorban a preferált technológiákra, hatóanyagokra és azok költségvonzataira szerettem volna részletesebben kitérni.
Segítségképpen létrehoztunk egy pontrendszert, amely megmutatja, hogy a jelenleg alkalmazott művelési rendszerünk hol tart a talajmegújítás szempontjából. Ezen pontok alapján könnyebben megtervezhetjük, hol tartunk jelenleg, és hová szeretnénk eljutni.
Remélem, hogy írásommal sikerül eredményesebb gazdálkodást elérnie az olvasóknak, és segítek hektáronként több tízezer forintot megtakarítani.
Egy adott területen található életformák sokfélesége és az egyedek közötti interakciók együttese a biodiverzitás. Hanyatlása rendkívül káros következményeket okoz a földi ökoszisztéma egészének és azon belül az emberiségnek is. A jelenlegi biodiverzitás krízis egyik legnagyobb kiváltó tényezője a monokultúrákon alapuló mezőgazdaság. A regeneratív mezőgazdaság kifejezett figyelmet fordít a felszín feletti és felszín alatti biodiverzitás növelésére, hiszen az közvetlen hatással van a tápanyag körforgásra, a talaj egészségére és minőségére, illetve a növények betegségekkel szembeni ellenálló képességére. A sokféleség növelése érdekében a regeneratív gazdák változatos vetésforgót és takarónövényeket használnak. A beporzó rovaroknak élőhelyet teremtenek, és mezővédő erdősávokat, pufferzónákat hoznak létre.
A szén a szerves élet alapja. A fotoszintézis folyamata során a növények légköri szén-dioxidot kötnek meg. Az oxigén jelentős hányadát visszajuttatják a légkörbe, ami lehetővé teszi a mai életet a földön. A növények az általuk megkötött szén egy részét a biomasszájukban (a gyökerekben és a felszín feletti részekben egyaránt) tárolják, egy részükkel pedig a talajban élő organizmusokat táplálják, ezáltal is segítve a humuszképződést. Minél gazdagabb egy terület növényborítottsága és minél sűrűbb a gyökérzete, annál több szén raktározódik a talajban. Növénytermesztésben szénmegkötés a szántás elhagyásával és takarónövények alkalmazásával lehetséges. Állattartás esetén a holisztikus, intenzíven menedzselt legeltetés teszi lehetővé a szén talajban történő feldúsulását.
A kifejlett takarónövény állomány megsemmisítése vetés előtt vagy direktvetés után. Lehet mechanikai, (szártörő-, aprító-hengerek, rövidtárcsa) vagy kémiai módszerekkel.
A fővetések közé vetett, de gyakran a sorközökben is folyamatos növényi takarást biztosító növényi keverékek. A széles diverzitásból adódóan, sokféle hasznot hoznak, a talajélet és a tápanyagkörforgás szempontjából. Helyesen alkalmazva a talajélet építésén túl sokféle feladatot látnak el: talajlazítás, gyomelnyomás, tápanyag-feltárás, -tárolás, nitrogénmegkötés.
A zero-till a direktvetéshez képest a talajfelszín legalacsonyabb mértékű bolygatását jelenti. Az alkalmazott egy tárcsás vetőegység tárcsája a talajfelszínt ferdén átvágja, kis mértékben megemeli a talajt, majd visszaejti a behelyezett vetőmagra. A vetés után szinte észrevehetetlen a vetett sor.
A termőterületen talajmunka semmilyen formában nem előzi meg a vetést. Vetéskor a tárcsás vagy kultivátoros vetőegység csak a vetőárok kialakításához szükséges mértékben nyitja meg a talajfelszínt, majd visszatömöríti a magárkot. A szükséges tápanyagokat a vetéssel egy munkafolyamatban juttatják be a vetőmag mellé vagy alá, folyékony és/vagy szilárd állapotban. Utólagos tápanyagpótlás injektálással, vagy lombtrágyázással történhet.
Magyar 
English 
Deutsch 
Slovenčina 
Українська 
Polski 
Русский 
Slovenščina